Zsefy Zsanet

ambrózia

még ambrózia illat lebegett a csendben

pedig már rég kihűlt

a kilincsen csimpaszkodó fogás

talán cipőd talpán feledte az este

mikor átosont veled a szobán

de előtte betakartál visszhangot keresve

halk sóhajoddal hangod-szőtt bársonyán