Bella István

  Fény fut át

     Mióta szeretlek ég az ég,
     és föld a föld, és fű a fű.
     Mióta szeretlek csak az ég
     bennem, mi benned gyönyörű.

     Mióta szeretlek Te vagyok.
     Arcod arcom. Kezed kezem.
     Magamra mint feltámadott
     mozdulatra emlékezem

     mozgásodban: be ismerős!
     Ki is? Testvér? Barát? Rokon?
     Ahogy nyarakban hull az ősz,
     fény fut át a hulló havon.