Szeitz János

Születtem, és még vagyok


Születtem, és még vagyok; egyszerűen
Beosztom szükséges részeire
A napot, és hozzá fűzök még szerényen
Holnapot, teszem, amit tenni tudok.
Csodálom és rettegem a világot.
Tehetnék másként többet is talán,
Ha érteném, mit tudni vélek csupán.
Eddig jutottam, sok vagy kevés, jogom
Határát ítélni mást: mélyre vonom.
Nem osztom tetteim jóra, rosszra már,
Kéretlen hámlik le rólam a világ.
Emlékeimben fakulnak a harsány
Volt színek és ízek, szerelmek, vágyak,
Csókok, titkokban ízlelt érintések,
Éji magányba illó merengések.
Csodát ígérő álmok látomása,
Szerelmek hitt öröme, csalódása.