Alkony
Mint virágaitól búcsúzó
Késő őszi kertben az alkony
Gyűltek körém az elhullajtott
Évek csöndesen. Nem ítéltek
Körbefontak vígasztalon
Nem kértek számon elfecsérelt
Időt, elvétett szerelmet.
Mikor hunyt ki utolsó rőt
Sugara a napnak, nem tudom.
Fényt könnyező csillagok közt
Bolyongott a szemem, csak úgy,
Semmit nem keresve már, ott
Meglelvén a csöndet, csillag
Tartó véges-végtelenben.
Mint virágaitól búcsúzó
Késő őszi kertben az alkony
Gyűltek körém az elhullajtott
Évek csöndesen. Nem ítéltek
Körbefontak vígasztalon
Nem kértek számon elfecsérelt
Időt, elvétett szerelmet.
Mikor hunyt ki utolsó rőt
Sugara a napnak, nem tudom.
Fényt könnyező csillagok közt
Bolyongott a szemem, csak úgy,
Semmit nem keresve már, ott
Meglelvén a csöndet, csillag
Tartó véges-végtelenben.
Ahogy a képet néztem jutott eszembe Nyírő Józsefnek "A vén cigány" c. írása ajánlom figyelmedbe,itt olvasható:http://www.matarka.hu/cikk_list.php?fusz=96683
VálaszTörlésIgazad van!
TörlésElolvastam. Köszönöm a linket !
Örömteljes hosszú hétvégét kívánok!