Arany-Tóth Katalin

Én csak vagyok...

Én vagyok csak,
én... én...
senki sincs velem.
Ez a magány
oly végtelen.

Éljetek csak!
Fény... fény...
világíts nekem!
Éltem soká,
múltam leteszem.

Nincs többé csak
lét... lét...
egy örök éteren,
halált hagyó,
lebegő tengeren.