Álomvilág – az ősz, a tél
Az éj mint angyal szállta tó,
sötét kékjével átitat.
Felhők közt szálló, vágtató
paripa űz egy másikat.
Halványan pihen fent a hold,
pislogó csillagok között.
A bűnös régen meglakolt,
s álomvilágba költözött…
Angyalok tánca vesz körül,
suhogó szárnyon száll a szél.
A lélek pihen, – s így örül, -
s még ezer más mesét mesél.
Alszik a Föld, – az éj hideg, -
s felhő paplan takarja le.
Álmában faggyal lepi meg,
s nem kérdezi, akarja-e?
Fagyott virágok szirmai,
őrzik az elmúlt, szép nyarat.
Az ősz, mint valóság, mai,
a többi szép emlék maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése