Cséfai Szelezsán György: Ember, fogódzkodj!

 Ember, fogódzkodj!

 

Örökforgó ringlispil az élet,
ezer veszéllyel jár:
elkophatnak az erős láncok,
csődöt mondhat a cél,
kibillenhet az egyensúlyból, -
lehet bármi, ami az utadba áll...

Változunk, mindannyian Te is, én is
töröljük le egymás könnyeit,
kövessük azt,
ami megosztható mással,
szolgáljuk ingyen,
ha szegény is,
ha kell egy szál ingben,
egymásért erőről erőre,
ember,
a sors hordoz, forgat,
vezet, vigasztal, rángat,
csak a helyed
az élettered ne add fel,
míg az örök hajnal rád nem virrad!
- Így volt ez tegnap is,
így lesz ma is,
és így marad örökre is!...