József Attila: Mikor az uccán átment a kedves

József Attila: Mikor az uccán átment a kedves


        Mikor az uccán átment a kedves,
        galambok ültek a verebekhez.

        Mikor gyöngéden járdára lépett,
        édes bokája derengve fénylett.

        Mikor a válla picikét rándult,
        egy kis fiúcska utána bámult.

        Lebegve lépett - már gyúlt a villany
        s kedvükre nézték, csodálták vígan.

        És ránevettek, senki se bánta,
        hogy ő a szívem gyökere-ága.

        Akit ringattam vigyázva, ölben,
        óh hogy aggódtam - elveszik tőlem!

        De begyes kedvük szivemre rászállt,
       etörte ott az irígy virágszált.

        És ment a kedves, szépen, derűsen,
        karcsú szél hajlott utána hűsen!