Most felhők tolulnak elébe
Fáradt novemberi nap,
a falevelek lehullottak.
Ködbe borultak a mezők,
és fehér színfalak mögé húzódtak
a halvány fűzesek.
Bolyongok a nagy kertben.
Miért fáj a szívem?
Kairó ... Zöldszemű krokodilusok ...
Gauthier-vers – hol vagytok?
Úszik a hajóm,
vagy meg is feneklett már
sáros kis faluban.
Körülöttem vad köd bolyong.
Nem látok semerre.
Hol van a Magura?
Hol van a zúgó Szamos?
Hol vannak a messze tengerek?
Egyszer feljött napom az égre
és megcsillogtatta álmaim.
Most felhők tolulnak elébe,
vastag, bús, nehéz fellegek –
és el sem mennek talán soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése