Őszbe fordul
levél-halommá vált nyári képek
kopott emlékek rozsdái gyűlnek
tört-avarba fúl, rajtuk nem lépek
vágyott álmaim már elévülnek
borús hangulat időnként lever
de intenek még megmaradt lombok
sokszínű kincsük a földön hever
szürkén szállnak fel a vadgalambok
üresen várnak megfakult padok
hűvös a szél, ahogy mendegélek
gyűrt vágyaimmal magam maradok
s várom a tavaszt ameddig élek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése