2010. december 30., csütörtök

Tóth Edit Magdolna



Lélek-cseppek


Múlt és jövő
közepében
pergő Idő
szentélyében
Száguld a lét
illan a perc
Izzó sóhaj
Édent felejt

Álmoknak
szárnya
körbekerít
Játszódó
szikrája
tündén hevít…
Csak lángolnak és
lángot szítnak,
Gyertyafényben
oltárt gyújtnak…

Hisz oly édes a
fényt megélni
Nap sugarán
Átvillanni…
Szívük vágyát
körbeszőve
Írisz tükrén
andalogni…

… s kéklő szellő
lágy uszályán
tó fodrában
megcsillanni

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése