Várakozás
Állok a tóparton, hónom alatt a hold.
Köröttem festményként terül el a csodás táj.
Lélegzetvisszafojtva készül előtörni a hajnal.
Zsigereimben érzem a pillanat közeledtét.
Tudom, hogy jönnie kell.
Tudom, hogy jönni fog.
Szellő, tücskök, fű, és a perc öröme…mind itt vannak,
De az arany fény, mint szeszélyes primadonna, még várat magára.
Mosolyomat vakhit feszíti.
Jövőmé minden; múlt és jelen.
Bízom a sorsban!
Állok a tóparton.
Köröttem festményként terül el a csodás táj.
Tudom, hogy jönnie kell.
Azért is; jönni fog!
Szellő, tücskök, fű, és a remény…mind itt vannak,
De az arany fény, mint szeszélyes primadonna, még várat magára.
Mosolyom csak álarc, grimasz, de…
Bízom a sorsban!
Állok a tóparton.
Köröttem festményként terül el a csodás táj.
Már jönnie kéne!
Szellő, tücskök, fű…mind itt vannak,
De az arany fény, mint szeszélyes primadonna, még várat magára.
Bízom a sorsban!
Állok a tóparton.
Köröttem festményként terül el a csodás táj.
Szellő, tücskök, fű…vannak.
Türelmem inog.
Álmosít a várakozás.
Bízom a sorsban, de feltartóztathatatlanul tápászkodik a félelem:
Fejem lehanyatlik, még napkelet előtt,
S az arany fény, nélkülem csillog tova.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése