2012. február 23., csütörtök

Safárik Gabriella

Vándorutak


Tengernyi gondolathullám
becézgeti szemed szememben
egyetlenem...
Ringass ... - s elfut tőlem riadtan
kétségek kékes fényszíve

Hívás kacagott fel suttogások
nyomán lelkem esőfelhői ködében
életem...
Áramlatok simultak egymáshoz
a mélyben - bársonyos a csend

Félelem szorítását ne engedd
végtelenné nőni szíveddel - s
megnyugszom...
Zöld tengerek játszanak
karjaimba bújva lelkeden

Mosolyognak a dombok - égnek
mezők - az utak hajlata hordozza
a tudást...
Megállítja utazók rohanó emlékeit
a porig meghajló szülőföld szenvedése

Két vándor találkozik a keresztutak
ölelésében a nap bukása óráján
egymásban...
Megcsillannak remények régvolt
dalai - s ébrednek az álmodók a sötétben


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése