2012. június 8., péntek

Safárik Gabriella

Hold a napban


Hajolj és mosolyogj lelkembe szemem kapujában
Néztem világod kék ajtókon át merengve arcodhoz simultan
Égőn elrepít tested nyugtalanítóan békés szorítása
Belevesztem világod gyönyör-tengerébe hajóm nélkül
Megyek mélységes mélyekbe le az égbe - tengerek-égbe
Ezernyi érzéssel elvarázsolnak a pillanatok nem-múlása
Belebújok lelkem-szíved csendjébe Beléd révülten
Megállt az idő – nem mennek tovább a percek
Minden óra leállt – minden mulandóság megszűnt a világba
Nem mozdul semmi... Örökkévalóság
Kés a különjáró időzuhanás
Nem ér el világok tagadása
Kicsorbul idők próbája
Éntecsodám...
 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése