Polly Scattergood: Ahogy a Virágok Megérkeznek
Boldog vagyok, hogy a tél elhagy minket,
Szeretem a módot, ahogy az évszakok kikényszerítik a változást,
Ahogy olyan sok dolog az életben,
Jön és megy,
Változékony, mégis annyira kiszámítható,
Egy erő, túl az ember hatalmán,
Egy erő, amelytől felkel a Nap,
Egy erő, amely bekergeti a viharfelhőket,
Erő, amely magasról tesz rá, hogy éppen most szárítottál hajat,
Vagy hogy pont egy olcsó fekete melltartót viselsz ropogósan friss fehér ing alatt,
Zápor hull majd rád, csak úgy tréfaképpen.
És aztán feldob egy szivárványt, épp amikor felszállsz a földalattira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése