Dsida Jenő: Mosolygó, fáradt kívánság

  Dsida Jenő: Mosolygó, fáradt kívánság


    Jó volna ilyen édes-álmoson
    ráfeküdni egy habszínű felhőre,
    amíg az égen lopva átoson.

    Leejtett kézzel, becsukott szemekkel
    aludni rajta, lengve ringatózni
    acélkék este, biborfényű reggel.

    Felejtve lenne minden lomha kin,
    álmot súgna illatosan ágyam:
    vattás-pihés hab, lengő grenadin.

    És az Isten sem nézne rám haraggal,
    csak mosolyogva suttogná a szélben:
    Szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.