Viktor Hugo: Mert minden földi lélek

Viktor Hugo: Mert minden földi lélek


Mert minden földi lélek valakibe
átszáll, mint illat, ének, láng vagy zene;
mert minden élet annak, amit szeret,
rózsákat mindig ad, vagy töviseket;
mert április a lombnak víg zajokat,
s az alvó éj a gondnak nyugalmat ad;
mert vizet a virágnak az ébredő
hajnal, cinkét a fáknak levegő,
s mert a keserű hullám ha partra hág;
a földnek, rásimulván, csókokat ád;
és; csüggve karjaidban az ajkadon,
a legjobbat amim van, neked adom!
Gondolatom fogadd hát - csak sírni tud,
ha nincs veled s tehozzád zokogva fut!
Vágyaim vándorolnak mindig feléd!
Fogadd minden napomnak árnyát, tüzét!
Üdvöm gyanútlanul és mámorosan
Hizelgő dalra gyúl és hozzád suhan!
Lelkem vitorla nélkül száll tétova,
S csak te vagy végül a csillaga!
Vedd múzsámat, kit álma házadba visz
s ki sírni kezd, ha látja,hogy sírsz te is!
S vedd – égi szent varázskincs! -
vedd a szívem, amelyben semmi más nincs,
csak szerelem!