A szív útján
átjutott éber őrszemek sorfalán
csalódás lassan bezáródó ajtaján
bágyadt sugarak satnya vállán
lassan, de az érzés elért hozzám
én követtem lelkem igazi hangját
ahogy a zenész pendíti hangszere húrját
sápadt hold hegedült halkan
kettesben sétáltunk a parkban
falevél szőnyeg zizzent lábunk alatt
a világ egy másik helyen maradt
amikor egy hullám a part felé vágtat
s csillogó fénnyel öleli a bölcs sziklát
ily érzés volt mikor egymásra leltünk
patak s óceán egyszerre kavargott bennünk
szomjas ajkunk itta a szerelem italát
s titkos éjeken át dúdolta a szív dalát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése